Miben voltak jók? Miben hibáztak? Miben volt szerencséjük?

(Recept a tökéletes gyilkossághoz.)


Amiben hibáztak:

A kivitelezés. Itt amiben lehetett hibáztak az elkövetők.


Amiben igen jók voltak:

-Manipulálás, meggyőzés. Kiismerik az áldozatot.

-Kiismerték a rendőrség „gyenge” pontját: Hibára kényszeríteni a hatóságot.


Amiben nem volt szerencséjük: tanúvallomás: meghallják a segítségkérést. A némítás sérülései és az ellen védekezés nyomai, sérülései egyértelmű bizonyítékok az idegenkezűségre!

Amiben szerencséjük lehetett: Magas beosztású ellentmondást nem tűrő boncoló orvos, aki hibát elismerni nem fogja.



Amiben hibáztak: A kivitelezés.

Ami nyomozati szempontból idegenkezűségre utalhat akasztás esetében:

- létra hiánya

- vonszolás nyomai

- hiányos öltözet. Vagy alul öltözöttség.

- A kötél: csomó. (ha felakasztja magát valaki a legegyszerűbb csomót köti meg legtöbbször. Pl. mert ideges.)

- Ellentmondások mint pl., ház zárva de nincs a kulcs az elhunytnál.

- Betört körmök.


Látható, hogy nyomozati szempontból, amilyen hibát csak lehetett azt elkövették. Sokat hibáztak. Olyan mint amikor a tökéletes ház tervhez megtalálják a legpocsékabb kőművest. Gyakorlatilag minden ott van ami az idegenkezűségre utal. Egyértelmű gyilkosság. Ha ezek nem elegendőek, hogy a helyszínelőkben, nyomozókban felmerüljön az idegenkezűség, akkor ki lehet jelenteni: Magyarországon bárki követhet el hasonló gyilkosságot. Büntetlenül.

A nyomozati tényezők mellett még tanúvallomásokat és a boncolás eredményét veszik alapul az idegenkezűség megállapításához.

Tehát három tényezőt vesznek figyelembe:

Nyomozati tényezők, helyszín.

Tanúvallomások.

És a boncolási jegyzőkönyv. (halottszemlével.)

A három tényező közül egy tényezőnek is elégnek kellene, hogy legyen, hogy idegenkezűségre utaljon és nyomozzanak, azaz tisztázzák az eset körülményeit.

A magyar orvosszakértői könyv is megemlíti, hogy nem minden esetben lehet akasztásnál csak orvosi szempontok alapján kizárni az idegenkezűséget. (ezt megerősítette orvosszakértő is.) Mint az orvosi részből látható, nem biztos hogy okoz a kézzel fojtás egyértelműen megkülönböztető jeleket az akasztással szemben. Ilyenkor más tényezőket pl. helyszínt vagy tanúvallomásokat is figyelembe kell(ene) venni, amely tisztázza az esetet. Illetve a „foul play” esetében amikor a hurkot valahogy az áldozat nyakába rakják, szintén nem biztos, hogy boncolással kimutatható az idegenkezűség. Erre Magyarországon is volt példa.

Jelenesetben a tanúvallomások is egyértelműen az idegenkezűséget támasztják alá: Segítségkérés, amely akasztás közben orvosilag kizárható. Tehát, ha orvosi részt kivesszük, akkor a helyszínnek és a tanúvallomásoknak is elégnek kellett volna lennie, hogy felmerüljön komolyan az idegenkezűség!

A Kiemelt Ügyek Osztálya szerint sem voltak elegendőek ezek a tényezők! A nyomozók jó döntést hoztak…. Nem merült fel bűncselekmény gyanúja…..


Érthetetlennek tűnik, hogy a helyszínelőknek és a közigazgatási eljárást levezető rendőrnek miért nem szúrtak szemet ezek az ellentmondások. Ha első ránézésre nem „furcsa”, hogy pont derékig volt az aknában. Hogy a deszkák csak egyik oldalon vannak. A hiányos öltözet stb. Mi az a tényező ami szemet szúr ilyenkor? Mikor vetődik fel nyomozati szempontból, hogy esetleg idegenkezűség történhetett? És utána kellene járni komolyabban? Az elhunyt száját helyszínelésnél igen közelről fotózták, mit ahogy a képeken is látszik. Miért nem tűnt fel például a sérülés az elhunyt száján senkinek?




Amiben jók voltak:


Igen jól kiismerték a rendőrség és az emberek gondolkodását. Ezt olyan jól csinálták, hogy igen szarvashibákat is elkövethettek a kivitelezésben, mégis szabadon vannak. (Vagy a séma, amit követtek volt igen jó.)



Kiismerték a rendőrség „gyenge” pontját: hibára kényszeríteni a hatóságot.


Minél több idő telik el, annál feljebb gyűrűződik a hiba. Hiba elismerése, kivizsgálása annál nehezebb lesz. Így az a furcsa helyzet állhatott elő, hogy a sérülések ott vannak, de még sincsenek ott. (Mint a meztelen király mesében. A király meztelen, mindenki látja, de senki nem mondja ki.) Ezzel a bűnözök a hatóságot saját melléjük állítottak, közös lett az érdek, a cél: ne legyen ügy! Ne kelljen hibát kivizsgálni, elismerni.

Ilyen hibák el nem ismerése miatt lehet még a gyilkos szabadon.


Hiba elismerése miért lehet nehézkes:

- Kollegialitás. Közismerten igen erős a rendőrségen belül és a rendőrség és az orvosok között.

- Minden hiba presztízs veszteséggel járhat, a rendőrség erősen azt a látszatot akarja fenntartani, hogy ők nem hibázhatnak. Ügyvéd is kijelentette: ne várja el a család, hogy a rendőrség elismerje, hogy hibáztak. Ha elismeri felmerülhet mindenkiben, hogy máskor is hibázhattak és követtek el hasonló gyilkosságot. Ami igaz lehet és az kellemetlen lehet a rendőrségnek. Természetesen nem az volt a család célja, hogy a hibázókat felelősségre vonják, hanem hogy egy veszélyes bűnözőt, gyilkost elfogjon a rendőrség.

- Ha helyszíneléskor nem merül fel az idegenkezűség, nem rögzítenek bizonyítékokat. Pl DNS mintát, ujjlenyomatot. Ezek igen fontos bizonyítékok, amely később valószínűleg nem pótolhatok. Itt pótolható lett volna (egy ideig) a körömágyból vett DNS mintával, amellyel egyértelműen bizonyítani lehetett volna az elkövetőt! Ehhez exhumálni kellett volna holtestet, amit család minden erővel szeretett volna elérni. Sikertelenül.

Ha hozzányúl a rendőrség ilyen ügyhöz sokkal nehezebb dolguk lehet, mivel a nyomozóknak a feladata a bizonyítékok gyűjtése is.

Orvosszakértőkkel beszélgetve: ezért igen nehéz arról apályáról letéríteni az ügyet, amely az elején, azaz helyszíneléskor kerül. (szinte lehetetlen.) Ki kellene vizsgálni a hibákat, fegyelmit kellene osztani, (esetleg kirúgni embereket) és már egy elrontott ügyhöz kellene hozzányúlniuk a nyomozóknak.



Az egyik kulcspont a helyszínelés. Ha itt nem merül fel az idegenkezűség, akkor félig nyert ügyük van. Hiszen akkor már hibáztak, nyomokat bizonyítékokat nem rögzítettek a rendőrök.


Hogyan érhették el, hogy hibázzon a hatóság, hibázzanak a helyszíneléskor és a boncoláskor?

Több tényező játszhatott szerepet:

- A gyilkossági mód megválasztása:

Két fulladásos halálnem hasonló jellemzőkkel rendelkezik. Olyan biztosan megkülönböztető jel, amely teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a két halálnemet minden esetben, egyértelműen, meg lehessen különböztetni: nincs. (a szövettan és a nyak kipreparálása nélkül. Ezeket jelen esetben nem végezték el.) Tünet együttesek vannak, pl. kézi fojtásnál lassabb fulladás halál jellemzői, de ezek a tünetek nem zárhatóak ki, hogy akasztásnál is előfordulnak. (lásd részletesebben orvosi rész).

Nemzetközi irodalom szerint régen ezért problémát jelenthetett a két halálnem megkülönböztetése és elképzelhető volt ilyen gyilkosság kivitelezése.

Jelen korban azonban (USA-ban) elképzelhetetlennek tartják ilyen gyilkosság kivitelezését, mert ha a nyak pirossága látható, és a nyak két oldalán vannak bevérzések, akkor fel kell(ene) merülnie automatikusan a kézzel történő fojtás gyanújának és további vizsgálatokkal pl. szövettannal kellene kizárni a másik halálnemet (elméletben lehet Magyarországon is így kellene.). Nyak pirosságát okozhatja kötél és csomó húzó és nyomó ereje is, elmozdulása (periligature sérülés). Ezért téveszthető össze a két halálnem.

Azt jó lenne tudni, hogy honnan tudhatták az elkövetők, hogy ilyen gyilkosság kivitelezhető? Tipp adó lehetett? Ölhettek hasonló módon? Kár, hogy a Kiemelt Ügyek Ügyosztályát és a nyomozókat ez nem érdekelte.

Az idegenkezűségre, így nem a nyak sérülései a bizonyíték, azok kimagyarázhatóak, hanem a betört körmök és körömlenyomat a száj mellett. Ez nem magyarázható ki semmivel. Egyértelmű bizonyítékok, amelyet a világ minden táján elfogadtak volna...


- Rendszer hiányossága: a rendőrorvosok (bűnügyi orvosok) hiánya.

(Rendőrorvos jegyzi fel és értékeli a helyszíni halottszemle során a testen látható sérüléseket, foltokat.)

Rendőrorvosok hiánya igen fontos tényező. Vidéken kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a rendőrorvosi teendőket háziorvos lássa el. Budapesten nem! Így Budapesten valószínűleg nem sikerült volna ez a gyilkosság. Vidéken elég nagy hibák történnek a szakember hiányából, pl. volt olyan eset, amikor késszúrás nyomokat nem vettek észre! Régebben ezt a feladatot (a halottszemlét) minden kapitánysághoz tartozó rendőrorvos végezte el. Aztán változtattak a szabályozáson, ugyanahhoz a kapitánysághoz tartozó rendőrorvos nem végezhette el ezeket a feladatokat csak a szomszédos kapitánysághoz tartozó. Így vidéken elég sokat kellett utazni, míg Budapesten csak a szomszédos kerületbe kellett átmenni. Így aztán vidéken a sok utazás miatt nem szívesen végezték el ezeket a teendőket a rendőrorvosok. Ennek a végeredménye az lett, hogy kormányrendeletben a háziorvosoknak is megengedték ezt a feladat elvégzését. Gyakorlatban így ezeket a teendőket a közelben lévő (ügyeletes) háziorvos látja el szinte mindig. A háziorvos rendőrorvosi képzést nem kapott, lehetséges, hogy fojtott, vagy akasztott embert sem látott korábban! Nincs ilyen szakirányú végzettsége!


- Az akasztás addig öngyilkosság, ameddig nem merül fel az ellenkezője.


A helyszínen nem volt senki aki gyilkost kiáltott volna. Ha helyszínen nincs senki, aki ilyenkor gyilkosságot kiállt, az esetet könnyen elkönyvelik öngyilkosságnak. Elfogadott nézet, (nemzetközileg is) eljárás, hogy akasztást, addig öngyilkosságnak tekintik míg nem merül fel az ellenkezője. Helyszínen az elkövető feleség volt, tökéletesnek mondható színjátékkal? A helyszínelők láthatóan megették. Ilyenkor a rokonság szólhatna a rendőrségnek, akik nyilvánvalóan nem voltak a helyszínen. Fontos, hogy a rokonság lehetőleg minél később tudja meg halálesetet. A hiba így egyre nehezebben javítható, Az elkövető a rendőröknek azt mondta, hogy a rokonság nem tartotta a kapcsolatot az elhunyttal: Rendőrség nem értesítette, nem is akarta értesíteni az elhunyt gyerekeit, rokonait. Gyilkos nyilvánvalóan nem tette. Így akár több nap is eltelhetett volna, hogy tudomásukra jut gyerekeinek, hogy apjuk meghalt! Az utcában éltek az elhunyt gyermekeinek anyai ágon igen távoli rokonainak ismerősei. Végül ők értesítettek több telefonhíváson keresztül az elhunyt rokonait. Az elhunyt gyerekei a halálozás napján rögtön leutaztak, egyenesen a Dabasi Kapitányságra követelték hogy beszélhessenek a közigazgatási eljárást levezető rendőrrel, mert „valami” nem stimmel. De visszautasította a családot. Hiába mentek be többször, tiltakozásul leülve, hogy nem mozdulnak, amíg nem hallgatják meg őket. Nem hallgatták meg őket, pedig itt esetleg lehetett volna hibákat pótolni. Végül az eljárást levezető rendőr azt hajlandó volt leüzenni, hogy nem találtak búcsúlevelet. A rendőrségi előírásokban benne van, hogy köteles lett volna meghallgatni, olyan személyt aki idegenkezűségről vagy gyanújáról tud ilyen esetben!



- Gyilkosság időpontja.

A gyilkosságot hosszú hétvége első napjára időzítették. Bűnözök, tudják, hogy ez igen szerencsés. Csak ügyelete van, valószínűleg nem a legjobb szakemberekkel. Egész hétvégén a felettes valószínűleg nem lesz bent. Amikor ismét bent lesz egy egész hétvégényi anyagot kell átnéznie. Nem biztos, hogy az akasztásos eset lesz legfelül és a legfontosabb. És a rendőrök is emberek: nem biztos hogy egy behívott ügyeletes rendőr, nyomozó, sokat akar törődni az esettel. Nem biztos hogy a család hosszas vallomásait jegyzőkönyvbe akarja venni és még órákat bent tölteni...


Boncolás: szerencséjük volt az elkövetőknek?

A boncolási jegyzőkönyvben érthetetlen módon nem szerepel egyik sérülés se, annak ellenére, hogy láthatóan írnak benne a szájról, fogazatról, nyelvről. Tehát ezeket megnézték. Valóban nem vették volna észre ezek a foltokat, sérüléseket? Körömlenyomatot valószínűleg nem vették észre. Eléggé kis sérülés a borosta takarásában. Kar lefogásának elég nagy nyoma van. Azt észre kellett volna vegyék. És a nyak sérülésit is. Lehet, hogy ezeket észrevették, és belekerült a jegyzőkönyvbe, de a hullamozgatásának tulajdonították, mert nem szerepeltek a halottszemlében? Ezért nem merült fel az idegenkezűség gyanúja a boncoláskor. Egy hulla leszedése akasztáskor és mozgatása okozhat sérüléseket. A feljelentés után, amikor a temetés megtörtént de a jegyzőkönyv még nem készült el, szimplán kiszedték ezeket a sérüléseket a jegyzőkönyvből? Utólag? Mert ekkor már hibázhattak, elég nagyot. Esetleg a rendőrség jóváhagyásával? Miért nem kérte a rendőrség számon a boncoló orvosoktól a boncolásról készült képeket?A feljelentéskor a nyomozók láthatták a képeken az idegenkezűsége utaló tényezőket. Ezért hallgathattak ki elég sok embert. Tudhatták, hogy a boncoló orvosok hibáztak. A családot is felhívták, hogy hamvasztás történt vagy koporsós temetés? Tehát szóba jöhetett az exhumálás. Ha a családdal kapcsolatba léptek ilyen téren, akkor a boncoló orvossal nem tették volna? A nyomozóknak rögtön nyilvánvalóvá válhatott: a boncoló orvosok hibáztak: félbe kellett volna szakítaniuk a boncolást, értesíteni kellett volna a rendőrséget és igazságügyi boncolást kellett volna elvégezni. Ami ilyenkor az előírás. Nem így történt. Súlyos hiba.





Amiben igen jók voltak: Kiválóan manipuláltak.


Kiváló manipulátorok? Úgy tűnik igen. Meglepően jól csinálták, annak ellenére hogy klasszikus értelemben nem okos emberek. Gyakorlat teszi a mestert? Egész életükben ezt csinálták? Vagy „ösztönösen” ilyen jók, tehetségesek?



- Megvezették az elhunytat

- Megvezették az elhunyt családját,

- Megvezették a helyszínelőket.

- Megvezették volna a profi nyomozókat is? Akiknek mindennap ilyen hasonló bűnözőkkel kell megküzdeniük.




Rávették az elhunytat, hogy adja el a házat. Olyan házat amelyet 1983-ban saját maga épített. Rávették, hogy vegyen feleségül egy útszéli örömlányt. Annak ellenére hogy azt hangoztatta, hogy felesége halála után soha nem fog újraházasodni.

Hogyan vehették rá a ház eladására és a házasságra?

Kulcs a megismerés. Például vágyainak a megismerése. Az elhunyt vágyott egy elszigetelt tanyára. Mutathattak neki egy csaliingatlant? Az ingatlanost, akit megbíztak a ház eladásával, nem akarták megbízni egy új ház keresésére, mert már megvolt az ingatlan Tatárszentgyörgyön. Tatárszentgyörgyön sok ismerőse van R. családjának és a házat megvásárló L. családnak is (facebook alapján). Nem tűnik elrugaszkodott ötletnek Budapesttől távolabb költözni, olcsóbb ingatlanba, és ez mellett még készpénzük is maradhat. Nem elrugaszkodott ötlet elköltözni abból az utcából ahol a sok vitatkozás miatt nem kedvelték őket. Nem elrugaszkodott ötlet, a házasság után „új” életet kezdeni közösen valahol. Valami okkal sikeresen rávették, hogy adja el a házat, és ezt tartsa titokban a gyerekei előtt.


Elhittetek a szomszédokkal és a családdal is hogy az elhunyt öngyilkos lehet.

Csalás„legzseniálisabb” része, hogy nem is titkolt dolog, hogy az R. ingatlanok megszerzésével foglalkozik. Így teljesen hihető indokká vált, bárki számára, a szomszédok számára is, hogy L. öngyilkos lett mert rájött, hogy átverték, kiforgatták a házából. Egy idős embernek a házának az elvesztése, valódi, elfogadott indok lehet az öngyilkosságra. Elfogadott indok lehet, hogy szégyellte a családja előtt, hogy átverték, kihasználták. Az az érzés, hogy akit szeretett és elvett feleségül csak kihasználta, valódi indok lehet az öngyilkosságra. Igen hihetővé vált az öngyilkosság, még akkor is ha az elhunyt nem volt öngyilkosságra hajlamos, nem kísérelt meg soha öngyilkosságot. Ha rendőrség számára van indok az öngyilkosságra, akkor az úgy tűnik fontos érv, hogy valóban az történt és nem gyilkosság.

A haláleset előtt pár hónappal amikor R. nem találta L.-t a szomszédoknak azt hangoztatta, hogy aggódik, hogy L. felakasztotta magát. Így a szomszédok most mondhatták. Lám végül megtette. R. megmondta. Az elhunyt maga soha nem beszélt ilyen szándékáról. Soha nem volt ilyen kísérlete. Ebből látszik, hogy az elkövetők készültek a gyilkosságra, tervezték, hogy ilyen módon fognak ölni.


Kiválóan megvezették a családot. Azt tették amire számítottak. Család tökéletesen belesétált a csapdába: A temetés.

Azzal, hogy nem engedték a temetést, tökéletesen elterelték a figyelmet. R.-nek mint feleségnek volt csak joga a temetéshez. Ha erről nem mond le a gyerekei nem temethetnek. A gyerekek hiába fogadtak ügyvédet, az sem tudta elintézni. Jogilag semmit nem tehettek. Dabasi Kapitányságon volt egy fiatal nyomozó, aki segített, és öt perc alatt aláíratta a temetési jogról való lemondást R-rel. Profi nyomozónak tűnt, aki ismeri az ilyen emberek nyelvezetét, észjárást, és ez még párosult segítőkészséggel is. Amikor ez a papír megvolt a család azt hitte legalább itt győzött. Nem, nem győzött. Figyelem elterelés volt. A hisztivel csak igen jól elterelték a figyelmet a lényegről: hogy gyilkosság történt. Eszük ágában sem lett volna temetésre költeni a pénzt. A család a feljelentést csak ekkor tette meg, temetés után, amikor megnyugodhattak, hogy tisztességesen eltemethették apjukat. Lehet ez hiba volt, mert a hiba már nehezebben javítható: exhumálni kellett volna holtestet.


Megvezették a helyszínelőeket: érthetetlen, hogy ilyen „ordító” jeleket nem vettek észre!


Megtévesztették a nyomozókat is?

Azaz valóban „hülyére” vették volna a nyomozókat? Például a nyomozók megették volna, hogy az elkövető olyan buta, hogy nem emlékszik pontosan, hogy mi történt, ezért vannak ellentmondások a vallomásokban? Valóban hittek volna ilyen bűnözőknek? Hittek volna olyan nyomozók, akiknek rendszeresen van dolguk ilyen hasonló bűnözőkkel? A bűnözök elhitették volna nyomozókkal is amit el akartak hitetni? Hogy a családot csak az anyagiak érdeklik? Sikeresen leépítettek volna erkölcsileg az elhunytat és a családját? Nehéz eldönteni, hogy tapasztalt nyomozók mennyire ették ezt meg. Az tény, hogy az elkövetők jól csinálták. Építettek arra amit a szomszédok mondani fognak, és arra ráerősítettek. Azaz, hogy az elhunyt valóban rendszeresen ivott. (De csak sört.) Valóban rendszeresek voltak a vitatkozások, kiabálások R. és elhunyt között.

Ez elég lenne, hogy ne nyomozzanak? Logikátlannak tűnik. Nem, a már halott ember érdeke, hogy gyilkosokat megfogjon a rendőrség, hanem társadalmi érdek. Azért gyilkoltak már meg bűnözőket is, mégis nyomoztak. Öltek meg már drogosokat is, mégis nyomoztak. Erkölcsileg sokkal züllöttebb embereket.

Mégis sikerült megláttatniuk a nyomozókkal azt amit, a bűnözők akartak, hogy lássanak?

Sikerülhetett. A visszajelzések alapján igen. Bűnözök ezt jól csinálták. Az tény, hogy valóban az elhunytnak az utolsó 10 éve nem volt a legfényesebb. Lehet tényleg a magány okozta és a rendszeres munka hiánya, hogy többet ivott. És úgy tűnik nyitott volt erre a kapcsolatra R-rel. Nyitott volt arra hogy lezüllesszék. Lezüllesztés még jobban segítette az elszeparálást a családjától. Akiknek lehet valóban kevésbé volt kedvük a gyakrabban és többet ivó apjukat meglátogatni. Talán nem így kellett volna lennie, jobban ki kellett volna állniuk apjuk mellett. De utólag sem tudják mit kellett volna tenni. Az elhunyt csökönyössége nem engedte, hogy elvigyék onnan, hogy megakadályozzák a házasságot. A körülmények kényszer pályára állították a történteket, ami elkerülhetetlenül bekövetkezett. Az elkövetők tudták, hogy kell csinálni. Lehet ösztönösen, lehet gyakorlottan.

Talán ezek a körülmények segítették meghozniuk a nyomozóknak a döntésüket: nem akarják felderíteni a gyilkosságot. Nem akarnak egy félig elrontott ügyhöz nyúlni. Okot adhatott a „lelkiismeretük” megnyugtatására, hogy szemükben egy erkölcsileg lecsúszott alkoholistát öltek meg.

A legrosszabb a család számára ezzel a ténnyel szembesülni. Hogy a bűnözök vallomásai alapján megítélik az elhunytat, megítélik a családot. Szembesülni, hogy a család nem számíthat a rendőrség segítségére. Család mindig bízott a rendőrségben, hogy egy gyilkost nem engedhetnek szabadon. Legrosszabb szembesülni, a ténnyel, hogy a rendőrség nem akart egy veszélyes gyilkost elfogni. Hogy ez csak akarat kérdése lett volna. Akarat kérdése, hogy kérnek egy vélemény kiegészítést a boncoló orvosoktól. Akarat, hogy megtalálják a módját, hogy ne kelljen komolyan felelősségre vonni senkit, de mégis elfogjanak egy gyilkost. Akarat kérdése lett volna, hogy figyelembe vegyék saját rendőrségi fotókon látható sérüléseket és tisztázzák az ellentmondásokat. Akarat döntése lett volna, hogy elfogjanak egy igen veszélyes gyilkost. Olyan gyilkost aki hidegvérrel ölt, és úgy tűnik gyakorlottan. Valószínűleg ölhetett már máskor is. És elképzelhető, hogy újra ölni fog, ha lehetősége adódik rá. De a rendőrség meghozta a döntést: nem nyomoznak, bűncselekmény nem történt. Ez megerősítette a Kiemelt Ügyek Osztálya is! Ha nem akarnak nyomozni, bármit lehet tenni, akkor is úgy lesz, ahogy ők akarják. Ha ők nem akarják felderíteni az esetet ez ellen nem lehet tenni semmit. Nem fogják.

Nyert ügyük van: törvényben nincs rögzítve milyen felbontású képeket kell átadniuk a családnak. Lehet fekete fehér, igen rossz felbontású is, amin nem sok minden látszik, ha esetleg kutakodik a család. A családtag ritkán hajlandó megnézni elhunyt rokona képeit, áttanulmányozni nagyítóval. Ha megnézi az érzelmektől valószínűleg nem vesz észre semmit. Minden bizonnyal nem nézz utána, hogy ilyenkor mit kellene nézni a képeken, mi az ami idegenkezűségre utal. Ha család esetleg megszerzi a nagyobb felbontású képeket, szinte kizárt, hogy sikerüljön összerakniuk. Képek megszerzése most kb. egy év elteltével sikerült. Ekkor már magánvádas büntetőeljárást, nem lehetett indítani. Ha esetleg felbérelnek egy magánnyomozót (volt rendőrt) úgysem fog ellentmondani kollégájának (vagy volt kollégájának.). Nincs az az orvosszakértő sem aki kép alapján ellen szakvéleményt fog írni, azzal az orvossal szemben aki látta élőben is a hullát. Ezért sincs értelme szakvéleményt írni, mert a boncoló orvosok véleménye lesz mindig erősebb. A képeken lehet bármi! Egyedül a rendőrség vizsgálhatja ki az ellentmondást, ha akarja .Nem akarta.

Család számára a legrosszabb volt szembesülni a romlottsággal, a megbízhatatlansággal. Az hogy a gyilkos szabadon van, elfogadható ténynek tűnik, hisz gyilkosságot úsztak meg már elkövetők. Például a bíróságon is születhet felmentő ítélet, amikor nem sikerül elég bizonyítékot gyűjteni. Erre is volt példa Magyarországon. Utána nem indítottak új nyomozást, tehát a gyilkos szabadon van. Vagy megúszhatja az elkövető 10-15 évvel. A legrosszabb a szembesülés volt a romlottsággal, hogy boncolásnál nyilvánosan jogszabályokat szeghetnek, hogy nyilvánvaló ellentmondásokat nem vizsgálnak ki, hogy egyértelmű bizonyítékokat nem fogad el a rendőrség. Pitiáner elkövetőről van szó, nincsenek politikai szálak. Ha ilyen gyilkosokat nem akar a rendőrség elfogni, akkor hogyan bízzanak a munkájukban? Ha nem vizsgálnak ki nyilvánvaló jogszabály sértéséket amelyekkel bizonyítékokat, igen fontos információk vesztek el, esetleg tüntettek el, akkor hogy bízzon a rendőrség munkájában? Ha boncoláson nyilvánvaló jogszabályokat szeghetnek meg, akkor hogy bízzanak az emberek a boncoló orvosok munkájában? Ezért is hagyta fel a család a ”küzdelmet” a rendőrséggel. Felesleges. Ha az akarat nincs meg, ha egy bizonyos elszántság nincs meg, akkor más szempontok, érdekek alapján döntik el, hogy ilyen esetekben nyomozzanak vagy nem. És úgy tűnik nem az lesz a legfontosabb szempont, hogy elfogjanak egy veszélyes bűnözőt, egy gyilkost. Öngyilkosságnak álcázott gyilkosságok meg biztosan vannak, voltak, és lesznek. Valószínűleg jóval több mint, amit a rendőrség fel tud vagy fel akar deríteni. Megbízhatatlannak tűnik a rendőrség, megbízhatatlanak tűnt volna egy poligráfos vizsgálat is a rendőrség részéről. Ezért is hagyta fel a család a küzdelmet. A poligráfos vizsgálatra amúgy sem volt hajlandó a rendőrség, hogy azzal esetleg még jobban tisztázza az eset körülményeit, az elkövető személyét, ami egyébként elég világos.


A családnak el kellett fogadni az öngyilkosság tényét, mert bízott a rendőrség munkájában. El kellett fogadnia azt a tény, hogy apjuk búcsúzás nélkül hagyta itt őket. El kellett fogadniuk, hogy az a ház, ahol a gyermekkorukat töltötték, másé lett. Harcolniuk kellett, hogy tisztességesen eltemessék az apjukat. Végül hosszas utánajárás , kutatás után, kiderült az igazság. El kellett fogadniuk, hogy „hülyének” nézték a családot, és hogy a rendőrség nem hajlandó semmit sem tenni. Nem akarnak egy veszélyes gyilkost megfogni. Sőt a rendőrségtől még megkapták, hogy a családot csak az anyagiak érdeklik. (valószínűleg az elveszített házra gondoltak).


Igen kegyetlen bűnelkövetőkről van szó:

Akik az „áldozatot” átverték: rávették a ház eladására. Kiforgatták belőle. Kegyetlen módon előre tervezetten nyereségvágyból megölték. Utána családra kenték, hogy miattuk lett öngyilkos az elhunyt és azt sem akarták megengedni, hogy tisztességes módon búcsúzzanak el apjuktól, tisztességes módon anyjuk mellett temessék el!


Tökéletes bűntény, tökéletes gyilkosság, tökéletes bűnüldözés, tökéletes nyomozói munka!